Ki a szerzetes

          A Római Katolikus Egyházban szerzetes az, aki egy az Egyház által jóváhagyott szerzetesközösség keretein belül   a  három evangéliumi tanácsra életre szóló fogadalmat tesz. Tehát a Mennyek Országa ügyéért, Krisztus sajátos követése miatt lemond a házasságról,   a rendi szabályzat értelmében vállalja az evangéliumi szegénységet és a mindhalálig engedelmes Jézus miatt az engedelmességet.
          Az egyes szerzetesközösségek közös küldetése, apostoli feladata az alapítók szándéka, az Egyház jóváhagyása szerint sokféle lehet. Vannak szemlélõdõ, monasztikus és aktív jellegû szerzetesközösségek.
          Az aktív munkát vállaló közösségek között vannak tanítással, neveléssel foglalkozók (iskolákat tartanak fenn), vannak, akik szociális-karitatív munkát végeznek vagy idõsekkel, betegekkel foglalkoznak, s vannak, akik lelkipásztori területen szolgálják az embereket és Isten Országát. .

          Vannak  férfi szerzetesrendek, melyeknek tagjai fõként papok, pl. piaristák, jezsuiták, vannak ahol a pappá nem szentelt testvérek vannak többségben. (maristák, kapucinusok)

          Szerzetes lehet az a szabadállapotú római katolikus férfi és nõ, aki elkötelezett módon éli a hitét, hivatást érez egy adott szerzetesközösség küldetésére, képes a közösségi életre, állandóan növekedni akar az Isten szeretõ ismeretében és az emberek szolgálatában az adott közösség karizmája és szabályzata szerint.
          A szerzetesélethez testi, lelki pszichés egészség szükséges. A jelentkezõ,  aki legalább 18 éves,  alkalmas kell, hogy legyen a szerzetesközösségnek megfelelõ kiképzésre. A felvétel fokozatosan történik, ismerkedés, jelentkezés, kiképzés, ideiglenes fogadalom, örökfogadalom (illetve esetleg papszentelés) követik egymást. Az egyes közösségek saját szabályzata és az egyházjog határozza meg az egyes szakaszok hosszúságát és tartalmát.

          Az "apostoli élet társaságai" azok a modern szerzetesi jellegû közösségek, melyeknek tagjai vállalják az evangéliumi tanácsokat, közösségi karizmájuknak ismerik, hogy részt vállaljanak az Egyház lelkipásztori, szociális, karitatív küldetésében, új módon válaszolva az idõk jeleire, korunk ínségére. Életformájuk  alkalmazkodik apostoli küldetésükhöz, de úgy alakítják a közösségi életet, hogy az elõsegítse   a küldetést. (pl. Szociális Testvérek Társasága)

          A "világi intézmények" világi keresztények, férfiak/nõk társulásai, akik az evangéliumi tanácsokat sajátos világi-keresztényi stílusban vállalják. Saját lakásaikban élnek, benn maradnak a világban, elsõsorban végzett munkájukkal apostolkodnak, egymásnak elsõsorban lelki segítséget nyújtanak. (pl.: Vinculum Caritatis)
          Ennek a magányos és mégis közös küldetésnek a vállalásához sajátos meghívás, nagyfokú lelki, emberi érettség, legalább érettségi szükséges.